a ráadás...

Nézitek, szagoljátok, kóstoljátok, töprengtek, jegyzeteltek. Csak a lényegről nem mertek beszélni, a bor vágyat ébreszt... és egyénisége van...

Friss topikok

BOLDOG HÁZASSÁG

2014.11.19. 22:36

szerző: oddbinsa

Mi van akkor, ha az ember vénül? Sok minden lehetséges. Apadhat a szex-tett. De merőben más dologra is lehet vetemedni, újfent iskolapadba is ülhetünk. Ez utóbbi azért is jó, mert így, van mire hivatkozni otthon, hogy Drágám tudod! Tanulnom kell! Az iskolába járás az okosodáson túl egy dologra még biztos jó. Feljogosít az ivásra. Frissen szerzett osztálytársaimmal - akik hozzám hasonlóan már enyhén vénülnek, spontaneitástól megfosztott előre szervezett módon - elmentünk iskola utáni péntekestézni. Borozásban oldandó fel egymás előtti ismeretlenségünket, ahogy az formálódó diáktársasághoz illik. Hadd oldódjanak azok a gátlások! Kiváló magyar pincék palackjai pukkantak felsorolni nem tudom mindet, mert úsztunk a lében. A Mádtól kezdve a Csobánci Bormanufaktúrán át egészen Karner Gábor kékfrankosáig is eljutottunk. Oly jól sikeredett ismerkedésünk, hogy egyikünk őszinteségi rohamában bevallotta, milyen manőverrel dobta fel nemrégiben erős zuhanó pályára állt házaséletét. Kimondta a tuti receptet. Még az arca is felderült. Majd megtudtuk az abszolút nyerő megoldást. A Prosecco az étvágy gerjesztő. Hogy ez inkább hervasztó?! Nem! Ha már az iskola is szóba került, íme a tanulság. A borkedvelő házasfél ne fitymálja le társa borízlését! Figyeljen oda kívánságára, ha a pince tartalmának összeállításáról van szó. Épp úgy, mint a szexben. 

TH

Szólj hozzá!

GLADIÁTOR

2013.12.26. 16:03

szerző: oddbinsa

Szepsy, Szent Tamás 2009 (46-os) három napja nyílt. Nevéből adódóan is csak férfiként lehet megragadni lényegét. Beltartalmi értékei végképp erre predesztinálják. De meddig férfi egy ilyen eleve klasszisnak ígérkező férfi? Merült fel e kérdés a bontást követően. Meddig bírja? Na, nem úgy! Hanem nyitva. Az üvegbontást követő kedélyes kortyolgatás után állítottam, hogy egyelőre egy huszonöt éves férfi bikaerejét hozza. Csúcson jár.

Tündöklő arany sárgával kápráztat. Illata kovás, sós, olajos magvas. Első kortya is tűzijátékot rendez a szájban, majd ahogy feldobált tűzköveit lerakva lenyugszik, beborítja a száj minden piciny zugát vastagon. Majd gömbölyű zsíros savakkal csábít. Sokáig időzik. Képtelen elmúlni. Nem cseng le. Rögzíti a mércét. Vibrál, vibrál és vibrál. Ebből tudom, játszik ő még ennél magasabb oktávon is.

Azóta - harmadik napja - várja a hűtőben, hogy ismét megörvendeztessen. Nos, most ismét vallatom. Az illata - nyilván - még sűrűbb még inkább ásványos-köves, de édes is és mentolos is. Áradó és még inkább rabul ejt, mint frissen. Amit pedig csak Szepsy bornál tapasztalok, hogy képes a dimenzió határokat összenyitni. Különös erővel bizserget. Egy szippantás és elveszett az ember. Magával ránt, de felfelé.

Az íze pedig? Nem kell semmit enni mellé! Jól lakik az ember izmos, gömbölyű savaitól, dús ásványosságától. Ami pedig férfiasságának tartósságát illeti: ennek a típusnak soha nem volt és nem is lesz kapuzárási pánikja, a végsőkig bírja, a kínvallatástól sem törik meg. A Felsőbb Rend embere, azaz bora. Igazi Gladiátor.

2013. Karácsonyán

TH

Címkék: Szepsy Szent Tamás 2009

Szólj hozzá! · 1 trackback

SIMOGATÓ

2013.06.30. 12:53

szerző: oddbinsa

Bár ott van mindenhol, éteri finomsága csak hangolt pillanatokban hajlandó megmutatkozni. Ilyenkor légiesen nehézzé válik. Ebből fakad lényege, mert rákerülvén a bőrre a gyönyör apró kapucskái tárulnak fel általa. Ezeken keresztül száguldozik az öröm, tarkótáji bizsergéses extázist okozva. Az öröm, mely a fizikai dimenzióban, a szájban mandulás vaníliás kavargását az őt megkóstolót a Még! Még és Még! követelőző sóhaj kinyögéséig viszi. Nem más ő, mint a palackba zárt simogató.

Ihlető: Holdvölgy, Szamorodni 2007.

TéHá

Címkék: szamorodni extázis simogató Tokaj Mád Holdvölgy

Szólj hozzá!

BORSZALON II. RÉSZ

2013.04.30. 09:47

szerző: oddbinsa

...Ismerősöm tekintete fel-le futkosott az egyre nehezebb levegőjű teremben, de nem látta sehol a szépséget. Fogta magát, letette az első keze ügyébe eső asztalra a poharát, keresztül szuszakolta magát a zsúfolt termeken, végigjárta mindet, egyre csak fürkészte a tömeget. Szíve a torkában dobogott, hátha megpillantja végre, de sehol nem látta a lányt. Még a kijárathoz is leszaladt, de semmi! Eltűnt. Lemondóan visszament a poharas pulthoz és kínjában választott magának egy újabb kristály poharat. Majd csatlakozott az első kékre festett fogú nyihogó fiúcsoportosuláshoz. Mert az ilyen borszalonokon jól megfigyelhető volt, ahogy egyes hímnemű egyedek „fiúra” mások pedig „államférfira” itták magukat. Na, ő egy ilyen nyihogós fiúra ivott banda társaságában próbálta elrejteni csalódottságát. És ivott. Egymás után: délceg badacsonyit, peckes csopakit, fényesre suvickolt sopronit. Közben ideges izgalommal tekergette a fejét, - ahogy sodródtak az újabb kóstoló asztalokhoz. Hátha! De hiába. Nem bukkant fel a lány. Ismerősöm erre még inkább nyeldekelte a remek italokat a mély egrit, a gömbölyded villányit.

Ám, ahogy bevonódott a jókedvű társalgásba kezdett kimosódni a fejéből a lány. Jókedvűen ide-oda forgolódott, beszélt mindenkihez és nevettében el is engedte a szépséges szívcsapdát.

Már azzal sem törődött, hogy mit tart a kezében, mígnem a következő asztalnál a poharába édes-selymes-feszes tokajit töltöttek. Könnyed részegségében érzékei azonban még élesebben működtek, és amint csukott szemmel szájához emelte a poharat elöntötte arcát a sűrű mézes, barackos, birses kipárolgás. Az egyedülálló illat és a torkán lecsorgó ital hihetetlen íze hatalmas erővel dobta tudatába a lány képét. Hirtelen megállt vele az idő. Látni akarom, érezni akarom – dübörgött benne a vágy. De nem merte kinyitni a szemét, nehogy elillanjon lelki szemei elől az édes szépség. Aztán mégis megadta magát a sűrű borzsivaj durva realitásának. Kinyitotta szemét, körülnézett a zajban. Nem látta, viszont érezte a lány jelenlétét...

Folytatása következik…

TéHá

Címkék: egri tokaji soproni villányi csopaki badacsonyi kocsmakadémia

Szólj hozzá!

ZÖLDFÜLŰ

2013.04.27. 20:28

szerző: oddbinsa

Egy napra is esett. Rohantam, hogy egyiket se hagyjam ki, de még így is elkéstem. Lemaradtam ugyan A meztelen férfi című tárlat vezetésének elejéről, de a szenvedő férfi hatása alól így sem tudtam kivonni magam. A huszadik századi férfi húsába diktatúrák, perverz kultúrák martak. Hogy lehet ezt feloldani úgy, hogy végre férfinak és nőnek egyaránt megszűnjön a fájdalma? Van akinek sikerült, és épp tőle rohantam el a kiállításra. Pedig az én generációmból ő az egyetlen, aki harcolt. És megúszta. Nem csak ép bőrrel és ép ésszel, de ép lélekkel is. Nem tudom, hogy csinálja, illetve csak sejtem. Amikor önt a borából, és megmutatja a palackon a címkét és ahogy beszél róla a szemei is beszélnek. Aztán meg a bora. Aznap épp a Zöldfülű, a neve ellenére komoly fehér házasítás, tisztes mélységgel. Valójában őt kéne kiállítani, a borászt. Maurer Oszkár a neve. Szeretem.

TéHá

Címkék: Maurer Oszkár Zöldfülű

Szólj hozzá!

SNÁJDIG FICS-ÚR VISSZATÉR

2013.03.21. 08:34

szerző: oddbinsa

Nem sejtettem, hogy két randevú részese leszek néhány perc leforgása alatt a minap. Így aztán könnyed tavaszi pezsgéssel lelkemben indultam útnak. Eljátszva a gondolattal, hogy ha tetszik, akkor majd egy váratlan pillanatban jól szájon csókolom. A randevúra megérkezve néhány perc elteltével nem találtam meggyőzőnek. Túljátszotta magát, eljátszotta a szürke mindahány árnyalatát. Mutatkozott mindennek csak annak nem, ami. Ám, a szomszédos asztaltól egyszer csak rám kacsintottak. Vonzó, laza eleganciával. Mintha ismernélek te huncut! Te vagy a snájdig ficsúr! S ahogy felismertem, át is ültem a legsármosabb balaton-felvidéki úri fiú asztalához. A következő pillanatban pedig azon kaptam magam, hogy terveimmel ellentétben nem én csókoltam, hanem engem csókoltak szájon, de úgy nagyon. Finoman, dúsan, ahogy csak ő tud azzal az édes mandulás kesernyéjével. Kibontakozva a diszkréciót mellőző vad ölelésből, kacéran hátrafordultam, hogy megnézzem ott ül-e még az egyéniségét nem találó versenyző. De már nem láttam sehol. Be kell valljam, bárhogy igyekszem kivonni magam csábereje alól, olaszrizling mindig erősebbnek mutatkozik. Amikor felbukkan úgy csókol szájon, hogy arra emlékezni kell. Szegény szürkebarátot pedig már el is felejtettem.

TéHá

Címkék: olaszrizling csók szürkebarát randevú snájdig fics-úr

Szólj hozzá!

NEMZETI ROCKSZTÁR

2013.03.06. 17:39

szerző: oddbinsa

Sokáig tartott a botorkálás a külvilág kínálta készen kapott lehetőségtől elvakítottan. Akár a hegymenetben megfeszült szamár az elé lógatott répa varázsától megbűvölve úgy zajlott a menetelés a nemzetközi fajták nagyszerűségétől elkábítva. Volt ebben bizonyítási kényszer, banki hitel, hirtelen jött siker meg becsvágy, de persze őszinte akarat és tetterő is. Így aztán ment a Chardonnay, a Merlot meg a Cabernet-ék telepítése rogyásig. A becságy elöntötte az agyat és elhitette, hogy mi majd jobbat csinálunk, mint azok, akik már hatszáz éve háború dúlással, filoxérával dacolva készítettek nagyszerű borokat. Sokáig fel sem merült, hogy soha nem érhetjük el a répát, mert a távolság soha nem fog csökkenni köztünk és a répa közt, mert azt valaki fentről tudatosan lógatja oda saját céljának elérése érdekében. Most kedves olvasó felszisszenhet, mondván szó sincs előre és sandán kitervelt cselszövésről! Rendben, nincs cselszövés. De aki saját céljával nincs tisztában, az kénytelen lesz azt szolgálni, akinek van. 

Persze itt-ott élt néhány önálló gondolkodásra hajlamos is e hazában, aki más utat választott. Mert megérezte a világ ellenállásából, hogy más felé kell haladnia. Az út rögössége sem riasztotta. Nem tudta, csupán mélyen legbelül hitte, hogy döntése helyes. És mint valami lázadó tinédzser aki, ha a fene-fenét eszik, és a szülei a fejük tetejére állnak is, ellentmond, mert nem hajlandó könyvelőnek állva a répa után koslatni. Ő rockzenész lesz, mert ő annak született. És lássanak csodát:

Napokkal a nagy esemény előtt elővételben elfogyó jegyek, jegyüzéreket vizionáló elszólások, a kapunyitás előtti órákban pedig nyilvános rajongói visszaszámlálások. Egy modern ikon, egy félisteni státuszra törő lény a láthatáron. Aki egyszer belépett az aurájába az mindig érzéki kapcsolatban akar vele maradni. Újra és újra össze akar vele olvadni. Rajongó tábora van. Egy igazi őserővel teli rocksztárra várt a magyar közönség. És végre megérkezett. Rajongó tábora pedig nőttön-nő. A nők bugyit dobva rohannának fel a színpadra, hogy felajánlják bájaikat ennek az őserőnek. A férfiak meg csak csókolnák, és csak csókolnák. Igen-igen, mindkét nem számára kedves ő, hisz gyengéden és mélyrehatóan letapogatni a magyar terroire legkitüntetettebbnek kikiáltott lankáit még senki nem tudta úgy, mint ő. A letapogatás pedig egyben visszahódítást is jelent, a haza földjének és lelkeink visszahódítását is. Gyengéden ölelkezik Tokaj és Somló domborulataival, hogy végül erőteljes, felejthetetlen nagy borokat adjon. Miközben mások a répával voltak elfoglalva, ő csendben elindította modern kori karrierjét. És ahogy a táj egy-egy darabjának újabb és újabb különlegességét tárta fel – az Úrágyán, a Szent Tamáson, a Királyban, a Nyúlászóban – úgy vált egyre világosabbá, hogy új sztár van születőben. A nemzeti szupersztár, aki bátran odaállhat a világ nagynak kikiáltott fajtái mellé. Értő magyar száj számára ma ő jelenti az első fajtát. És ahogy egy igazi rocksztárhoz illik több hangszeren játszik. Édesben és szárazban is virtuóz a játéka.  Köszönjük FURMINT!

 

Akik nélkül ma nem ünnepelhetnénk FURMINTOT valódi nemzeti büszkeségtől ittasan, ők azok a borászok, akik február hetedikén ott voltak a nagy rockkoncerten a Vajdahunyad várában.

 

TéHá

 

Címkék: furmint Szent Tamás Úrágya Király Nyúlászó

Szólj hozzá!

BORSZALON

2013.02.06. 10:55

szerző: oddbinsa

Rendhagyó írás következik, egy ismerősöm pirulva megkért, írjam meg a szexi blogon boros történetét, de feltétlenül dúsítsam buborékkal, nehogy könnyen felismerjék. Ám legyen!

Egy elegáns étterem különtermeiben történt az eset, ahová borszalonra érkeztek a városi népek. Némelyiküket a kulturált mámorosság kísérte könnyű flört lehetősége vonzott, mások rendszeres pótcselekvésként kóstolták a bort. Valaki egyhangú házaséletét leplezte e hobbival, hisz a kóstolás ideig-óráig felélénkítette az elszürkült lelket és a bortól újra érezhető lett az élet. Megint mások borász barátságaik ápolásának helyszínét látták a borszalonon való megjelenésben. De önmagát kereső újgazdag és bukott agyú értelmiségi is akadt szép számmal a vendégek közt.

E borkóstolásnak szentelt hely - talán a borászok aurájától, talán a poharak tartalmától vagy épp mindkettőtől -, a jelenlévő vendégeket, függetlenül attól, hogy a fentiek közül melyik csoportba tartoztak - mindig az őszinteség örömteli, ám védtelen vidékei felé terelte.

A bor lebontott minden kimódolt pózt. Nem lehetett semmit leplezni.

Érkezéskor a földszinti márványfolyosón érezhető volt a fenti termekből kiáramló nehéz borpára. Ismerősöm derűsen toppant be, és kabátját ledobva a mindent betöltő hömpölygő langyos és sűrű borpárában felsietett a borszalonba. A selyem tapétás termekben már zsongott a könnyű bódultság.

Találomra kiszemelt egy asztalt. Kért egy könnyű fehéret. Megkóstolta és elégedetten bólintott. Megköszönte, majd elindult az asztalok közt találomra újabb mintákat venni Magyarország aktuális bortermésből. Nem szerette szisztematikusan felépíteni a kóstolását. Rábízta a magát a „véletlenre”. Sodródása rég látott ismerősökkel hozta össze. Koccintgattak, s közben ment a: Régen láttalak! Mit iszol? Hogy ízlik? Micsoda savak! Kit ajánlasz? Húz a tannin? Ezt ki ne hagyd! Micsoda sósság! - modern kocsmakadémiai bölcselkedés. Az egyre hangosabban zsibongó szalon seregletéből megnyugvást keresve egy félreeső sarokban lecövekelt, s amint épp a legizgalmasabbnak ígérkező tételekre próbált visszaemlékezni megakadt a szeme egy pillanatra. Hirtelen fontosabb lett az elbűvölő látvány, mint a borok osztályozása. De a következő pillanatban visszabújt a poharába. Felnézett ismét, de már nem látta a szépséget, hiába nézett körbe. Hova lett? - kérdezte alig hallhatóan.

 

Folytatása következik…

 

TéHá

 

 

Szólj hozzá!

AZ ELSŐ ÉJSZAKA JOGA

2012.12.18. 12:30

szerző: oddbinsa

Első ránézésre karcsú és jelentéktelen kis fickónak tűnt emberünk. Törékeny termete alapján azt hihetnénk róla, hogy könnyedén sarokba lehet állítani és tartózkodni kell a hangos szótól társaságában, nehogy megzörrenő csontjai összetörjék testét. De az első pillantást mindig második követi. 

Emberünk belső tartása révén egyszerre volt alázatos és büszke. Szüksége volt erre, mert szolgálóként kellett teljesítenie földi feladatait. Szolgáló volt, de kivételezett helyzetű. Törékeny karcsú lényéből fakadt nélkülözhetetlensége, de büszkeségének mégsem adott soha hangot. Már csak azért sem, mert tartózkodási helye csöndet kívánt. Emberünk egyébként is vonzódott a sötét, hűvös, rezzenéstelen helyekhez. Szerette a finom pára lepte csendet. Nem hivalkodott, jól érezte magát sovány kis testében és a sűrű csöndben. Létének értelme testi adottságaiban rejlett, s mint ilyen tökéletesen és kéjes borzongással simult bele gazdája tenyerébe. Ha gazdájában tiszta, szerény és nagy tehetségű embert tisztelhetett, végtelenül boldog volt, azonban ha gazdájában egy pancserségét gyenge jellemmel álcázó erőszakos embert ismert meg, akkor sem lázadt. Elfogadta őt úgy, ahogy van. Emberünk tudta, mire teremtetett, épp ezért lehetett nagy és mély titkok tudója. Jó vagy rossz gazda egyaránt hitegethette önmagát azzal, hogy nála senki nem ismeri jobban a pince tartalmát. De hiába! Mert nem csupán az első éjszaka joga volt emberünké, hanem az összes. Amikor fordult a kulcs a pinceajtóban emberünk tudta, jön a gazda. S ismét övé lesz a főszerep. Elérkezett a gyönyörökben megmártózás ideje. Ismét a gömbölyded női idomok mélyére fog a gazda jóvoltából hatolni. Mindig elsőként! Igen, az idők végezetéig mindig csak emberünk lesz, aki mindenkit megelőzve először fog megmerítkezni a kéj mámoros tengerében, a hordók tartalmában, mert emberünk nem más mint a lopó. 

 

TéHá 

Szólj hozzá!

MAKACS HADNAGY

2012.11.30. 12:15

szerző: oddbinsa

Makulátlan egyenruhában lépett a fogadóba legénysége társaságában a hadnagy. A katonák sok csatát megjárt izmos testén ránc nélkül feszült a zubbony. Sérülésnek nyoma nem látszott arányos testükön. Az új vendégek érkezésére a gyertyák szerte az asztalokon hirtelen nagyobb lánggal kezdtek lobogni. Az esti füstben kókadozó lányok számára pedig különösen üdítően hatott a fess csoportosulás. Szívük a látványtól csendes zakatolásnak indult.

Csupa tetőtől talpig férfi! De a legellenállhatatlanabbnak a hadnagy tűnt, amint termetével a társai fölé emelkedett. Mély, kék szemei földöntúli vonzerővel itatták át lényét. A jóképű hadnagyról lehetett volna megmintázni a tökéletes katona szobrát. Ő volt az, akire tábornokai a csaták legfontosabb manővereit bízták. Vágott az esze, és mindenhol bevethető volt. De leginkább a hűvös, hegyvidéki megmérettetéseket kedvelte. Tábornokai biztosak lehettek benne, hogy vele mindig megnyerik az ütközetet. A hadnagy bár precíz katona hírében állott, de csúcsformáját mégis csak akkor hozta a csatatéren, ha felettesei a neki járó tisztelettel bántak vele. Ha alul értékelték fanyar, karcos humorával kellett szembesülni. Ilyenkor még a hazájáért sem volt hajlandó csatába indulni. Megmakacsolta magát. Mert a hadnagy tudta, hogy kiszámítható, jól irányított, fegyelmezett csapattal képes csak biztos győzelemre. Precíz stratégiával azonban, hazája érdekében a legvakmerőbb szituációkat is vállalta. De a kimerítő ütközeteket és véres csatákat követően szüksége volt töltekezni. Ilyenkor leszállt a lóról, s bevette magát katonáival együtt a legelső jó nevű fogadóba, hogy megkapja a neki járó dédelgetést. 

Az előbb még unalomtól kókadt szépségek nem is haboztak sokáig. Összenéztek, s máris körbevették a társaságot. Végigsimították a feszes egyenruhákat, és a következő pillanatban már az asztalon álltak a borral töltött kancsók. Kisvártatva a sült is megérkezett foszlós fehér kenyér társaságában. Néhány perc után a katonák jóllakottan s bortól ellazultan nyomtak csókot a lányok orcájára. Mire a legbátrabb szépség fogta magát, átölelte az ellenállhatatlan tekintetű hadnagy vállát, majd merészen szájon csókolta. 

S most, hogy selymes málnás csókkal bódították el egymást a kék szemű hadnagy s a vakmerő lány, a világ legtermészetesebb módján volt képes hozni csúcs formáját kékfrankos és mint látjuk, nem csak a csatatéren.  

TéHá

 

Címkék: kékfrankos

Szólj hozzá!